A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. január 26., kedd

Gyermekkorom gasztronómiája 5.


Disznóságok!
Nagyon szerettem a disznóvágások sajátos hangulatát, már gyerekként is szivesen vettem részt benne, hát még a finomságok. Az első amit ettem a frissen leölt jószágból, az a perzselt nyers bőr. Nagyapa speciális keményfa tüzelésü perzselővel dolgozott, egész más az íze, illata a bőrkének mint a forrázott. Frissiben, lekaparva róla a zsiradékot, megsózva nagyon jó! Nagymami mindig főzött csontlevest sok-sok zöldséggel ízesítve, csodásan fűszerezve. Nagyon ízletesen tudott főzni, leánykorában a Széchenyi család kastélyában Somogytarnócán is elégedettek voltak a tudományával. Aztán az ölés elengedhetetlen velejárója volt a resztelt máj velővel, héjában sült burgonyával. Vegyük hozzá az állat különböző részeiből származó húsokat fokhagymásan sütve, ami vacsorára került az asztalra friss sültkolbásszal, hurkával. Én nem tudom miért, de a frissen leölt állat húsa egészen más ízű, sokkal finomabb, mint akár másnap. Ennyi akár elég is lenne egy napra, de én természetesen nem bírtam megállni, hogy bele ne egyek kicsit mindenbe. Előszeretettel kóstoltam végig az abalében főtt disznóságokat. Egy kicsit a szívből, a veséből, a májból, a lépből a bőrkéből, de legjobb a fejen lévő színhús. Az álkapcson alul lévő hús, mi diónak neveztük, talán a legfinomabb rész. De kértem egy kis fület, meg nyelvet is. Természetesen mindezekből tényleg csak egy kicsiny kóstolót, különben hamar "megcsúfolta" volna az ember gyerekét a gyomra és csúnyán lett volna vége az evészetnek. Megkóstoltam a nyers fűszerezett kolbásztölteléket, meg a véreshurka töltelékét is. Különösen szerettem a hurkához fűszerezett és abalével megfőzött rizst, ebből tettünk félre vacsorára a sülthúshoz is. Manapság is imádom az így fűszerezett rizst, különleges az íze, illata a baszirkától és egyébb szárított zöldfűszerektől. Bizonnyal sikerült kifelejtenem dolgokat, nem baj, maj legközelebb!
Ilyen "szörnyűségeket" a tudomány mai állása szerint már nem lenne szabad odahaza tenni és enni. Mert nem ellenőrzött!
Helyette fogyasszunk minél több E/......et!?!?!
Ezt a bejegyzést egyetlen párom ihlette, fűszerezett rizzsel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése