A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. február 16., kedd

Gyermekkorom gasztronómiája 14.


A kicsiny háznál mindig volt baromfi és a tyúkok ellátták a háztartást tojással. Eladásra nem jutott, csak magunknak. Tojás sokmindenhez kell, ezért aztán el is fogyott.
Érdekes, mert abban az időben nem félt mindenki a szalmonella fertőzéstől, nagyanyám a kacsatojásra mondta, hogy csak jól megfőzve szabad megenni. Ellenben minden évben egyszer jött az állatorvos és leoltott minden állatot. Nem csak a disznót, hanem tyúkot, kacsát, mindent. Azért mesélem ezt, mert az egyik kedvencem volt a nyers tojássárgája kikeverve cukorral. Mondjuk két sárgáját, néhány kanál kristálycukorral meg kevés tejjel addig kell keverni, míg a cukor elolvad és az állaga sima, krémes lesz. Hihetetlenül jó! Ja és akkor szép sötét volt a sárgája, nem olyan sápatag mint a mostani. A kukorica megadta a színét! Ettünk sokszor bundáskenyeret is, azt hiszem nem kell külön bemutatni. Természetesen tükörtojást, omlettet, hagymás tojást is tettek az asztalra. Ez utóbbi kovászos uborkával nagyon finom. Aztán csinált néha nagymama kolbásszal, vagy füstölt májassal, sőt még disznósajttal egybesütve is. Sok tojás fogyott, mert mamám nagyon sokféle süteményt ismert, hétvégente sütött is és azokba is kellett. Főleg a piskótaszerü kevertekbe. Egyszer elmesélem, már amire emlékszem! Nem csak mi ettük, hanem főttojást kaptak a kiscsibék, meg a kiskacsák is naponta, addíg míg elkezdtek növekedni. A csibékét kásával keverve, a kiskacsákét szelt csalánnal keverve etették. Én is nagyon szerettem, mikor a pici kacsák a markomból csipkedték ki az eleséget. Hihetetlenül falánkok voltak, ha főttojásról volt szó. Azért etettük a tojást kézből, mert a kacsa amúgy nagyon pocsékolva eszik, állandóan rázza a fejét, meg rohan az itatóra viritykelni. Így legalább azt visszamentettük, amit kiráztak a kis csőrükből. Oké tudom, ezek a dolgok nem igazán ide valók. De megnőttek egyszer, és akkor lett a finom kacsasült, meg a rántott csirke. Ugye, hogy ide való?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése