A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. március 10., szerda

Az aranyásó!

A történet, mire Szuszi tette fel a koronát a maga nemében páratlan és talán kicsit hihetetlennek is tűnik.
Pedig szóról-szóra így esett!
Késő ősszel a kertben dolgoztunk, rendezkedtünk. Mellettünk vezetett egy földút és az út meg a kertünk közti sávot is megtisztítottuk a bodza vadhajtásaitól, majd le is kaszáltam. Melinda is húzkodta a gyomot és közben lecsúszott az újjáról a karikagyűrűje. Mikor észrevette, már fogalma nem volt mikor veszíthette el és pontosan hol, csak nagyjából sejtette a területet. Egész délután kerestük sötétedésig, majd másnap is. Nem lett meg. Lélekben már lemondtunk róla, de valahányszor arrafelé volt dolgunk a földet vizslattuk. Nagyon bántotta szegényt, magát hibáztatta, és elsőre sajnos mérgemben én is. Aztán jött a tél kemény fagyokkal, sok hóval. Betemette a területet. Tavasszal leolvadt, majd felszáradt. A kerti munkák megkezdése előtt azt a részt újólag átgereblyéztük alaposan, de nem lett meg. Már bőven bent jártunk a tavaszban, kellemesen melegre fordúlt az idő, nagyrészt a földben voltak a magok. Azért volt még tennivaló. Énnekem akadt még kis ásnivaló terület, Melinda palántázott, Szuszi meg élvezte, hogy velünk lehet. Mindenfelé elmászkált a kertben meg a szomszédos mezőben, nagyokat szuszakolt, mint afféle kutya. Néha felé néztem nehogy megint lelépjen. Aztán nekiesett a kert szélében, azon a füves területen kaparni. Ásott egy szép gödröt, beledugta az orrát, nagyokat szippantott belőle, szinte horkantott. Ezt hallottuk meg és mivel állhatatosan dolgozott odamentünk.
Lépteinkre Szuszi abbahagyta a munkát, leült a kikapart föld mellé és ránk nézett. Mellette pedig a frissen kikapart földben ott csillogott a jegygyűrű! Örömünket és a Szuszinak adott dicséreteket, elismeréseket mindenkinek a képzeletére bízom. Azóta nálunk az járja: Szuszi aranyat ért! Pedig többről volt szó, sokkalta többről.
Jóval nagyobb értéket adott nekünk vissza, mint pár gramm sárga fém!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése