A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. augusztus 31., kedd

Nagycenk

Széchenyi-kastély Nagycenk. A kastély épületegyüttese 1750-re készült el Gróf Széchenyi Antal generális rendelkezésére. Áttervezték, bővítették, korszerűsítették, mígnem végleges formát öltött 1860-ra.
Engem leginkább a kastélyt körülvevő park ragadott meg. Hatalmas platánjaival, örökzöldjeivel.
Látható itt himalájai fenyő, kaukázusi jegenyefenyő, óriás mamutfenyő és több más, hazánkban ritkaságszámba menő növény.

Óriás az óriások közt! Hatalmasra nőtt példánynak törzse, mindjárt a kapun belépve "belébotlottunk". Olyan kis törpének érzi magát az ember miközben megkerüli és közben tisztelettel vegyes ámulattal felnéz a csúcsára! Kora százhúsz év, kerülete öt méter és magassága negyven!
És íme az Óriás "békaperspektívából" nézve. Engem teljesen lenyűgözött.
Mint korábban már említettem nagy kedvelője és tisztelője vagyok a vénségesen vén óriásoknak.
Életükben is lenyűgözőek és halálukban is tiszteletet parancsolók.
Mindig különös érzés fog el, mikor egynek-egynek a lombja alatt állva arra gondolok, emberi élettel nem mérhető időknek tanui, tudói ők!

1 megjegyzés: