A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (219) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. augusztus 2., hétfő

"Petrol Buksi"

Ugye milyen szépen ül, értelmes a tekintete és aranyos? Nem mindig ennyire együttműködő. Az általam rendszeresen látogatott üzemanyagtöltő állomáson él. Írtam már róla, mikor meg akart "kóstolni". Most is először utánavágódott egy segédmotorosnak, kicsit csaholva kergette, majd visszajött és engem kezdett vizslatni.
Már tankoltam és vártam a "pénzügyminiszterre," végezzen a fizetéssel. Mikor a lábaimat kezdte kerülgetni egyáltalán nem tünt ennyire aranyosnak. No meg szépnek sem. Több helyütt kihullott a bundája és a kopasz foltjaival nem mondható sem szépnek, sem babusgatni valónak. Legutóbbi viselkedése alapján, mit irányomba tanusított, bizalomgerjesztőnek sem tűnt. Ezért én gyanakodva szemléltem, ő meg bizalmatlan tekintettel kerülgetett. Szóltam hozzá pár szót és felé nyújtottam a kezem, de megmorogta és hátrébb lépett. Zsömi meghallotta és kivakkantott a kocsiból. Na mondom magamban, most elszabadul a pokol és ez a "petrol" őreb nehezen fogja viselni a behatolót. Arra számítottam, hogy bár nincs hat lába és nem okád lángot mint a lobogón lévő címerállatuk, de legalább balhét fog csinálni. És nem! Nem tudom Zsömi mit vakkantott ki neki, de onnét kezdve nagyobb lett a kiváncsisága, mint a bizalmatlanság. Közelébb jött, mikor barátságos szándékom jeleként felé nyújtottam a kezem megszagolta és hagyta megsimogatni a buksiját. Majd kiváncsiságomnak engedve kitártam a kocsi hársó ajtaját és láthatták egymást. A két kutya némán nézegette egymást, jelét sem adták az ellenszenvnek. Igaz a haverságnak sem! Azért ez kicsit szokatlan volt nekem, mert Zsömi alapból nem szereti a kutyákat, pláne ha idegen. Nagyon nehéz összehaverkodtatni ebbel, ha teheti inkább kitér, ha nem, acsarkodik. Talán a köztük lévő távolság miatt? Bár nem volt nagy. Mindegy, jó így!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése