A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. szeptember 15., szerda

Őserdei hangulat

Még minden csurom víz a napokig tartó esőzések után, csepeg a fákról, bokrokról, "gőzölög" a pára a talajból. Üde, friss az erdő levegője, de kissé nehéz a sok víztől. Minden mi zöld, most sokkal üdébben, élénkebben mutatja magát. Feltelve az életet adó vízzel nem csak a színeik, de a növényzet egész megjelenése más. Életerőt sugároz!
Életerőt és harmóniát. Él az egész erdő! A madarak énekébe egy-egy halk reccsenés és az évek alatt lehullt levelek zörrenése hallatszik az őz finom lépte alatt. A felvert nyúl hangos surrogással vágtat tova a vastag levélszőnyegen. A magasból lehulló vízcseppek halkan pattannak a bokrok levelein, néha éles pendüléssel találnak egy még száraz levelet. Pisztolylövéshez hasonlóan élesen csattan a vízzel megtelt fa súját már nem bíró, elpattant gyökérszál. Távolabbról éles dörrenés hallatszik, majd robaj és ropogás, ahogy a leszakadt vastag ág végigvág a fák oldalán és a földhöz csapódik. Az erős hangra egy pillanatra megcsendesülnek az erdőlakók, -szinte látom, ahogy velem együtt a hangra kapják fejük- majd minden megy tovább. Füttyög, trillázik, surran, koppan, pattan, roppan ez erdő. Él minden lakója! A csendes, békés hangokba az én fülemnek szinte bántón ugat bele egy őz. Az erdőlakókat nem csendesíti a neki megszokott hang. A harkály is hangos, felveri az erdőt, mikor nekiáll egy száraz faág vésésének és ütései rezonáló hangja végigszáll a fák közt. A lenyugvó nap itt-ott még bevágó sugarai mellett is csökkenő fényben, őserdei a hangulat!

2 megjegyzés:

  1. Ügyes!!! Színesebben nem is lehetett volna leírni. Mintha ott lettem volna az olvasása közben. Ügyes!!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm és örülök, hogy tetszett!

    VálaszTörlés