A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. november 17., szerda

Míg élünk, így lesz!

Csabi barátomnak!
Mit is mondhatnék most neked Kedves Barátom? Hisz hasztalan minden szó! Tudom! Nem enyhíti a bánatot ilyenkor senki és semmi! Tudom! Kavarognak az emberben az emlékek, képek, kérdések, sokszor kétségek! Te is tudod!
Nincs oly kívülről jövő szó amely megállíthatná, rendezhetné a gondolatokat! Te is tudod!
Hidd el nekem, minden gondolat, kép és emlék a helyére kerül, minden kérdést megválaszolsz. Idővel! Tudom! Hidd el nekem, így lesz.
Mikor én álltam apám ravatalánál, valaki azt mondta nekem: -"most lettél igazán felnőtt"! Tudtam én akkor is és most is, hogy mire értette, de nem értettem vele egyet akkor sem és később még inkább nem. Hosszú-hosszú évek múltak el azóta, de most is ha szüleim sírjánál járok, gondolatban úgy köszönök nekik, mint rég a gyermek.
Úgy is gondolok. S mikor sírok, a gyermek siratja a szülőt!
Ez már így is marad, míg élünk, szülő van ott és a gyermek! Hidd el, így lesz!

2 megjegyzés:

  1. Még most is úgy szólít engem anyám, mint kiskoromban, hogy kisfiam. Pedig, magasságra két fejjel nagyobb vagyok nála. Az Ő szemében és az én szememben mindig a gyermeke leszek. Ugyanúgy, mint az én szememben a gyerekeim. Csak a társadalomnak lettem felnőtt, jogi értelemben, mikor elértem a nagykorúságnak számító életévemet. A szülő és a gyerek közötti kapocs milyensége soha nem fog megváltozni, még a halál miatt sem.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen,megindító volt.Köszönöm barátom!

    VálaszTörlés