Színek

Őszintén kérdem, én mit tehetnék hozzá ehhez a látványhoz? Festő ecsetjére való, az nem vagyok! Zenemű születését ihlethetnék ezek a színek, de zeneszerző sem vagyok. A látványtól feltörekvő szavakat strófába rendezve költemény születhetne, de költő sem vagyok.
Én csak egy egyszerű természetjáró vagyok, kinek a látványtól a szava is elállt! Óh, sokszor láttam már az erdőt ősszel, láttam már színeit máskor is.

Mégis azt kell mondjam, varázslatos! Nem lehet és nem is akarok betelni vele, látni akarom újra és újra! Hogy miért? Mert mindig más és más képet mutat, mindég változnak színei, formái.
Ahogy egy folyóban sem lehet kétszer ugyanabba a vízbe lépni, úgy a természetben sem lehet kétszer egymás után ugyanazt látni. Láss csodát!
Én láttam. S míg élek látni akarom és szeretném örökül hagyni ezt a csodát gyermekeimnek, unokáimnak, az őket követő nemzedékeknek.
Hogy láthassák és hogy benne élhessenek! Hogy élhessenek!