A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2011. február 10., csütörtök

Rezi vára

Elmúlt év augusztus havában jártunk legutóbb Rezi várában, akkor, mikor a Tátika hegyen tett túra keretében meglátogattuk Tátika várát, majd a Kovácsi hegyen a Béke-sztúpát is.
"Meséltem" is a túráról, a helyekről, Zalaszántó templomáról és a harang történetéről. Csak Rezi váráról nem "meséltem" akkor, most pótolom. Nem először jártunk a várban és reményeim szerint nem is utoljára. Épül, szépül a vár, emelkednek a falak, egyre inkább megmutatkozik a modern kori várvédők áldozatos munkája.
Nekem igen nagy örömemre! A vár 427 méteres magasságban áll a hegy kiugró ormán. Köszönhetően a hegynek, még esős időben is járható a murvás út, majd a vár tövéig lehet menni kocsival. Most mi is így tettünk, mert "lejártuk" magunkat eléggé a nap során, viszont ki nem hagytam volna Rezi várát, ha már egyszer erre jártunk. Zsömi szegény el is volt fáradva annyira, hogy olyat tett mit még soha életében. Nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból. Korábbi látogatásunkkor ő is bejárta a várat, hát hagytam hadd pihenjen. Leltem árnyékot a kocsinak, alhatott, én meg nyugodtan hagytam magára, nem kellett féltenem a hőgutától. Kipihente magát, este már aktív volt, jött velem fotózni Zalaszántót.
A XIII. század végén emelhették első sáncait, azután jó magyar szokás szerint, egymást öldösték érte főuraink, évszázadokig. Az utolsó, még dicsőséges harcnak nevezhető küzdelem birtoklásáért, Kinizsi Pál vezérletével folyt, mikor a Fekete Sereggel kiverte Miksa császár zsoldosait. Ez volt Mátyás híres seregének utolsó hadjárata. Nem fejlesztették igazi, hadászatilag jelentős erősséggé, ezért a török egy portya során könnyeden bejutott és felégette. Nem is építették újjá. Évszázadokon keresztül romlottak, omlottak falai, igazi csoda a megmaradása. Kerestünk mi már olyan hajdan volt várat, mit még a térkép jelzett, de már nem létezett. És láttunk már több olyan valamikori erősséget, mit már csak képen fognak látni az unokák! Hacsak csoda nem "esik"! Szerencsére Rezi vára nem erre jutott és 2ooo-ben megkezdődött a feltárás, helyreállítás.
 Ezt a bejegyzést "Annalíznek ajánlom" az Ő blogját meg nektek olvasók!

5 megjegyzés:

  1. Nagyon köszi a szép írást, amely kétoldali, állandósult honvágyamat még jobban felélesztette.Szépek a képek.Már nagyon várom, hogy ott lehessek...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép képek és szépen leírtad a történetét most már mindenképpen meg kell néznem! Köszönöm neked és Annalíz-nek is!

    VálaszTörlés
  3. Micsoda fotók! És hozzá ez a részletes összefoglaló. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Jó volt nézni a fotókat,és olvasni a történelmet!
    Ez egy nagyon jó tanítási forma lenne az iskolákba is,a gyerekekkel megnézni a történelmi helyeket,majd az osztályba beszélni róla.Így szerintem jobban meg maradna a fejükbe:)

    VálaszTörlés
  5. Igazán örülök, hogy tetszett nektek.
    Tényleg jó módszer a szemléltetés, még ha mindenüvé nem is lehet eljutni idő és egyebek hiányában.

    VálaszTörlés