A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (393) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2015. július 8., szerda

Vizes meló

Tavasz óta várt rám ez a meló. Tekintve hogy hosszabb vízben tartózkodásra számítottam, sem a túl hidegbe, sem a túl mélybe nem akartam bemenni. Minek fázni ha nem muszáj? Két feleslegessé vált fémkarót kellett kihúzni.

Ezeket a karókat, korábbi kikötőhely bérlők verték be a mederbe, ellensúlyos rögzítéshez. Csakhogy!
Csakhogy mindegyiket alacsony víznél ütötték be, így nem tudták betölteni a funkciót rendesen. Még most, hogy a víz kicsit apadt a nagy hőségben -mellig ért a karóknál- az egyik épp karistolta hegyével a víz színét, a másik meg felé ért tán tíz centinyit.
Másra már nem szolgáltak, mint engem akadályoztak a kiállásban.
Erős szélben pláne! Bár akasztottam a leginkább útban lévőre autógumit, nehogy megsértse a hajótestet, attól még útban voltak. Eljött a meló ideje.
Joe fiam segítségével kipiszkáltam őket. Nem volt könnyű!
Alaposan beütötték mindegyiket a mederbe. Minimum 1,5 méternyit. A vékonyabb egészen könnyen meglazult, majd kijött. Meg is lepett. Kötelet kötöttem a tetejére s Joe alaposan elhúzta a stégről én meg utána visszanyomtam a helyére, meg még kicsit túl. Ezt így néhányszor, míg már tudtam oda s vissza mozgatni. Utána pedig húzd meg, ... húzd meg! Akár a megunt akác szőlőkarót, csak azt könnyebb.
Az izmosabb -a láncos- rendesen "gyökeret eresztett". Meglazítottuk s mégsem akarta az igazságot. Ki tudtam húzni a talajból úgy arasznyit s megmakacsolta magát. No persze.! Részint már fáradtam is, másrészt a helyes fogást sem találtam. A víz alatt belepte az alga az évek alatt, csúszott mint egy puhatestű. Azért csak meglett az a fogás!
Tisztult is a sok kísérletben, meg oszt sikerült rámarkolni egy rozsdától érdesebb részre s akkor megindult.
El is ment az idő a nappal együtt. Egy modern kori "viking harcos" beállásra volt még időnk, meg elpakolni a kihúzott karókat.
Legközelebb majd beverem őket a mederbe, oda ahol nem akadályoznak annál inkább szolgálhatnak.

2 megjegyzés:

  1. Ha legközelebb ilyennel szenvedsz, akkor meg lehet próbálni az olajszűrő leszedő láncot. Autós szerszám, és erre a mintára működőben van nekem megszorulós 'villás'kulcsom is.
    Ha már megfordul sokszor, akkor kihúzni is könnyebb.... talán.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ötlet! Köszönöm. Én egy méretes csőfogót vittem, de nem nagyon használtam.

      Törlés