Mini Magyarország
Mini Magyarország, mini csalódás.
Azt nem mondom, hogy nagy csalódás, mert azért nem, de egy kicsi mindenképp. Persze, óhatatlan, hogy az időjárás szeszélyeinek, meg a renitensebb látogatóknak kitett makettek sérülnek.
Ez utóbbi sajnos igen szomorú, de megesik. Már csak azért is igen szomorú, mert igen nagyon látogatóbarátok a fenntartók, Zsömi is minden gond nélkül bemehetett. És nem tett kárt!
No persze nem is tehette volna, ha esetleg vigyázatlan, azért nem engedtük szabadon, azt meg nagyon jól tudja, efféle helyeken sem jelölés nincs, sem egyéb dolog. Mindig is tudta. Hogy honét? Nem tudom. Valószínűleg ösztönből, mert erre tanítani, szoktatni sem kellett.
Nos ugye, ha ő tudja ösztönből -vagy ha az előző életéből hozta a tanítást- akkor a tanult ember is tudhatná, hogy úgy nyúlok hozzá, baja ne essék.Mert meg lehet fogni a maketteket, mellé lehet ülni, akár rá is amelyik olyan, persze nem teljes súllyal, oda lehet menni, nem kikötés a kőzúzalékos út szigorú használata.
Visszatérve a kis csalódáshoz.Eme elszenvedett sérüléseket elég sok makett mutatta, látszott nem frissek viszont egyenlőre nem is túl nagyok, éppen ezért gyorsan és könnyen javíthatók volnának. Én úgy ítéltem meg ránézésre, hogy inkább akarat kérdése kellene hozzájuk nem pedig nagy összegek. Most még! Kis kötőanyag, kis festék, kis kézügyesség, kis akarat. Én úgy gondolom, egy már megteremtett értéknek könnyebb, olcsóbb az állagmegóvása, mint majd a nagyjavítása vagy az újrateremtése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése